Majdnem két évtizedes erős növekedés után világszerte a megújuló energiaforrások 2018-ban a 2017-es szinttel megegyező mértékben bővültek. A növekedési trendek váratlan csökkenése aggodalmakra ad okot a hosszú távú éghajlati célok elérésében.
A tavalyi év 2001 óta az első alkalom, hogy a megújuló energia kapacitás növekedése nem nőtt évről évre. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) legfrissebb adatai szerint a napenergia, a szél, a víz, a bioenergia és más megújuló energiaforrások új nettó kapacitása 2018-ban mintegy 180 Gigawattal (GW) nőtt, ami megegyezik az előző évvel. Ez mindössze 60% -át teszi ki a hosszú távú éghajlati célok eléréséhez minden évben szükséges nettó kiegészítéseknek.
A megújuló energiaforrások jelentős szerepet játszanak a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében. A megújuló kapacitások bővülésének az IEA fenntartható fejlődési forgatókönyvének (SDS) megfelelően 2018 és 2030 között évente átlagosan több mint 300 GW-tal kell növekedniük, hogy elérjék a párizsi megállapodás céljait.
Az IEA elemzése azonban azt mutatja, hogy ez nem elég. A tavalyi évben az energiával kapcsolatos CO2-kibocsátás 1,7% -kal emelkedett, 33 Gigatonnás történelmi értékre. A megújuló energiaforrások villamosenergia-termelésének 7% -os növekedése ellenére az energiaágazat kibocsátása rekordszintre emelkedett.
„A világ nem engedheti meg magának, hogy megnyomja a „ szünetet” a megújuló energiaforrások terjeszkedésében, és a kormányoknak gyorsan kell cselekedniük a helyzet javítása és az új projektek gyorsabb áramlása érdekében. A gyorsan csökkenő költségeknek köszönhetően a megújuló energiaforrások versenyképessége már nem kötődik erősen a pénzügyi ösztönzőkhöz. Elsősorban a hosszú távú jövőkép által támogatott stabil politikákra van szükség, de a megújuló energiaforrások energia-rendszerekbe történő integrálásának költséghatékony és optimális módon történő összpontosítására is. A stop-and-go irányelvek különösen ártalmasok a piacokra és a munkahelyekre.”
– mondta Dr. Fatih Birol, az IEA ügyvezető igazgatója
2015 óta a globális napenergia kapacitások exponenciális növekedése kompenzálja a szél és a vízenergia lassabb növekedését. A napenergia kapacitások növekedése azonban 2018-ban lecsökkent, 97 GW kapacitást adva, és a várakozásoktól elmaradt, ami meghaladná a szimbolikus 100 GW jelet. A fő ok az volt, hogy a kínai napenergiával kapcsolatos ösztönzők hirtelen változásai csökkentették a költségeket és a hálózati integrációs kihívásokat a fenntarthatóbb napelem rendszer bővítés elérése érdekében. Továbbá az Európai Unióban és Indiában az alacsonyabb szélerőmű kapacitás bővülés is hozzájárult a megújuló kapacitás növekedésének megakadályozásához 2018-ban.
Kína 44 GW-al bővítette a napenergia kapacitásait 2018-ban, szemben a 2017-es 53 GW-hoz. A növekedés az Egyesült Államokban stabil volt, és a további napenergia kapacitások bővülése az Európai Unióban, Mexikóban, a Közel-Keleten és Afrikában, amelyek együttesen kompenzálták a kínai lassulást.
A lassú napenergia-termelés növekedése ellenére Kína a tavalyi évben a megújuló villamos energia teljes kapacitásnövekedésének közel 45% -át tette ki. Az új átviteli vezetékek és a magasabb villamosenergia-kereslet miatt Kína szélenergia termelése a tavalyi évben felgyorsult, de a vízenergia termelés bővítése továbbra is lassú ütemben történik, 2013 óta megfigyelhető tendenciát mutatva.
A megújuló energiák kapacitás bővítése, a második legnagyobb piacon, az Európai Unióban is enyhe csökkenést mutatott. A napenergia termelés nőtt az előző évhez képest, míg a szélenergia termelés bővítése lelassult. A politikai átmenet kihívásai és a megújuló ösztönzők változása lassabb növekedést eredményezett a szárazföldi szélenergia termelésben Indiában és a napenergia termelésben Japánban.
Az Egyesült Államokban, 2018-ban a megújuló energia kapacitások némileg növekedtek, főként a gyorsabb szárazföldi szélenergia termelés bővülésének köszönhetően, miközben a napenergia termelés bővítése átlagos volt.
A megújuló kapacitások bővülése a feltörekvő gazdaságokban és fejlődő országokban felgyorsult a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Ázsiában, melyet a gyors költségcsökkenés következtében, a szél- és napenergia vezetett.
A kormányok felgyorsíthatják a megújuló energiaforrások növekedését a politikai bizonytalanságok kezelésével és a szél- és napenergia költséghatékony rendszerintegrációjával. A fejlődő országokban, különösen Afrikában a tiszta energia-befektetéseket érintő kockázatok csökkentése szintén kritikus lesz.
